Bizonyára sokan láttuk már mi Gellérthegyiek azt a fekete méteres korcs kutyát, amelyet gazdája a Ménesi út - Somlói út környékére szokott kiengedni egymagában kóborolni. Pár napja arra sétálok és látom újra a Ménesi út 61. szám előtt, hogy épp átért a kutya egy felém gyorsan elsuhanó kocsi előtt. Rá is ugatott az autóra mérgében, futott vele egyirányba és mivel én szembe jöttem a járdán, engem talált ott és belémharapott. Még sose harapott eddig meg kutya, így eléggé váratlanul ért. Megálltam és vártam egyhelyben. A kutya még mindig zaklatott volt a kocsi miatt, így kitartóan ugatott -rám.

Én meg fogtam a harapása nyomát és néztem szembe vele.

A Ménesi út 61-es házból meghallotta egy hölgy az ugatást, és szólt egy másik nőnek az udvarban, hogy ugat kinn a kutyája az utcán. Jópár perc elteltével kijött egy lila pongyolás lassan csoszogó idős asszony. Meglátott negem és a kutyát farkasszemet nézni.

Hívta a kutyát. Mondtam neki, hogy megharapott és kérem az oltási könyvét. A nő elengedte a füle mellett, amit mondtam és elindult a kutyával a másik irányba. Azt mondta, menjek, a kutya őt követi. Meg folyton azt hajtogatta, hogy nem ő a kutya gazdája. Fájt nagyon a lábam, de azért követtem őket.

Felvitte a kutyát a Somlói útra, meredek utcákon át. Vagy 10 percig mentünk, a sarkokon meg-meg állva. Akkor bemebt egy házba a kutyával. Vártam egy kicsit, akkor jött vissza a lépcsőn. Benntről hallottam egy férfi hangját.

- Mit képzel maga más házába bejönni a kutyájával.

Amikor megláttam, megkérdeztem, övé-e a kutya. Azt mondta, hogy nem és mutatott az idős nőre, hogy ő a kutya gazdája. El is indultak visszafelé. Én távolabbról követtem a kutyát, tartottam töle, hogy még egyszer megharap..

Visszajutottunk a Ménesi útra. Esett az eső. Nem sokkal múlhatott dél. Hagytam, hogy bekanyarodjanak a házba, ami előtt megharapott a kutya.

Hazamentem és hívtam a rendőrséget. Beugrott, hogy már ismertem a nő fiát, Vince Lászlót. Kimostam a sebet és behintőporoztam. Betadin nem volt. Továbbra is esett az eső. Pár perc múlva jött egy rendőrautó két fiatal rendőrrel és egy még fiatalabb rendőrgyakornok lánnyal. Örömmel nyugtáztam, hogy az egyik srác kutyakiképző.

Bementünk a házba és név szerint érdeklődtünk a Vincéné iránt. Megtaláltuk a lakását, de nem volt ott. A szomszédban viszont meglett a kutya.

Kikérdezték a rendőrök a szomszédokat. Mondták, hogy máskor is voltak már gondok a kutyával.

Kisvártatva jött egy mentő, ahol szakszerűen ellátták a sebemet, amit a kutya okozott.

Még vérzett.

Kötözés után elvitt a mentő a Fehérvári úti rendelőbe, ahol tetanusz oltást adtak és újra fertőtlenítettek, kötöttek.

Még mindig esett amikor óvatosan gyalog hazamentem.

Este hívott az állatorvos, akit a rendőrség értesített, hogy Vince Lászlóné elhagyta a kutyája oltási könyvét és hogy megfigyelés alatt tartja az állatorvos két hétig a kutyát, nem mutatkoznak-e rajta veszettség jelei.

Másnap még az ANTSZ-t is fel kellett ekressem a Szent Imre Kórház mögötti utcán.

Akkor még duzzadtabb, véraláfutásos volt a lában, mint előző nap.

Kikérdeztek az ANTSZ-ben hogy hogy történt a harapás, hol és ki az állatorvos, kaptam-e tetanusz oltást. Elmondtam, amit tudtam. Felvették az adataimat és a körzeti orvosom nevét, hogy ha kell, értesítik.

Reméljük, másnak lakónak nem lesz szüksége ezt végigjárni e miatt a kutya miatt.

Mindenesetre az jó érzés, hogy a rendőrség, egészségügyi szervek gondoskodnak az emberről, ha már a lakótársunk nem. A kutya tulajdonos magatartása viszont kritikán aluli volt. Se bocsánatot nem kért, se segítséget, egy telefonhívást, betadint, gézt, ami elvárható lett volna. Még félre is akart vezetni, hogy nem ő a kutya gazdája, elhárítani a felelősséget magáról azzal, hogy egy idegen házban húzza meg magát a vétkes állattal.

Milyen ember az ilyen?

2009. augusztus elején a Gellérthegyen