Egy kellemesen langymeleg őszi napon csúcstámadásra készültünk kislányommal a mára már elhíresült Búsuló Juhász nevű étteremmel szemközt található parkolóban. Célunk egyértelműen a Gellérthegy meghódítása volt. Az alaptábor alapvető biztonságát nyújtó parkolóban kinyitottam az autó csomagtartóját, hogy elővegyük az elmaradhatatlan szerszámokat, egy hat darabos homokozószett képében. Azt talán már ide sem kéne írni, hogy kemény alkudozások árán lányom győzött azügyben, hogy az említett szett hegyre történő feljuttatása az én feladatom lesz.

Persze amint elértük célunkat -a hegytetőt-, mindenért kárpótolt az itt látható, egyébként rendkívül bénán kivitelezett stencil graffiti, amit kedvenc játszóterünk tőszomszédságában találtam egy valaha szebb napokat látott trafóház oldalára fújva.

Mielött elbagatellizálnánk az itt látható munka jelentőségét, azonnal szögezzük le, hogy igen szokatlan alkotással állunk szemben.
Krisztus portréját ugyanis mifelénk (meg általában máshol sem) nem szokták csak úgy ok nélkül falra fújni, éppen ezért erősen gondolkodóba estem. Vajon mi lehetett a láthatóan totálisan amatör alkotó szándéka ezzel a jólirányzott gesztussal? Talán egy hívő stencilmajszterral van dolgunk, aki így népszerűsíti a Megváltót? Vagy ez a munka jól belefér abba az egyre divatosabb vonulatba, hogy a kommersz kegytárgykultusz vizuális elemeit átemeljük a public art műfajába? Merthogy azt minden bizonnyal megállapíthatjuk, hogy ennek a stenciles felfújásnak az alapja nagy valószínűséggel egy futószalagon, illetve nyomdai úton sokszorosított Krisztus ábrázolás lehetett, melyet manapság katolikus kegytárgyboltok számára szorgos kis kínai kezek gyártanak képeslapok könyvjelzők és kétdimenziós kis zsebnaptárak formájában.

Különben a tömeggyártásban létrejövő vallásos giccstárgyak esztétikája szabályos divattá vált a popkultúrától kezdve bizonyos reklámok képi világán át egészen az úgymond magasművészetig. A Murillo féle angyal, illetve madonna ábrázolások széles skálája, a fénysugarakat kibocsátó bíborszínű szív, vagy éppen a töviskorona vizuális gegként való alkalmazása meglehetősen jellemzővé vált manapság. Persze itt fontos megjegyezni, hogy kizárólag az esztétikai minőség emelődik át, a vallásos jelentéstartalom már a legkevésbé sem. Sőt, nem ritka a provokatív szándék sem.

Persze joggal felmerülhet a kérdés, hogy a kínai tömeggyártásban készülő kegytárgyak vajon milyen kapcsolatban vannak a valóságos biblikus tartalmakkal.

Gasper  http://tajkep.blog.hu