ÁLLNAK, VÁRNAK, MARADNAK

Waldapfel József, Latinovits Zoltán, Abody Béla, Hámori József, Andrásfalvi Bertalan, Czeizel Endre - csak néhány név a sok híresség közül, akik alma maternek tekinthetik a Szent Imre Gimnáziumot.

Az egyházi iskola célja, hogy a diákok megismerjék és megszeressék a rendet, életük, munkájuk, környezetük rendjének fenntartását - vallja az igazgató. Egyelőre csak remélhető, hogy az új kormányzat nem teszi lehetetlenné az intézmény működését.

Sokan Szentimrevárosnak mondják a Feneketlen-tó Gellért-hegy felőli részét. A liliomos herceg hagyományára a Móricz Zsigmond körtéri szoboregyüttesen kívül a Villányi úti, „kétágú” Szent Imre-plébániatemplom és a mellette álló, barokk stílusú jókora iskolaépület, a Szent Imre Gimnázium emlékeztet; széles folyosók fogadnak odabent, méltóságteljes boltívek, pazar rozetták, feltűnő rend és tisztaság. Épp kicsöngetnek, sorban nyílnak az ajtók, kamaszzsivaj tölti be a folyosókat. Az igazgató, Párdányi Miklós irodájában is nagy a nyüzsgés, mindenki az ünnepségre készül: a tanintézmény vezetősége és diákjai ezen a héten ünneplik a gimnázium fennállásának kilencvenedik évfordulóját. A ciszterci lelkiség alapelveit egy régi regula határozza meg, amely a közös imádságra, a közös lelki olvasmányokra és a közös munkára épül. Az oktatás a rend magyarországi tevékenységében kiemelt fontosságú, 1814-ben már három ciszterci gimnázium fölött rendelkezett a rendi oktatást koordináló zirci főapátság.

- Békefi Remig zirci apát 1912-ben vette meg a Gellért-hegy Lágymányos felé ereszkedő lábánál a területet, és indította el egy ideiglenes épületben negyvennyolc diákkal az oktatást. Ezt az épületet Walder Gyula tervei alapján, mindössze két évig építették, nagymértékű állami támogatással - avat be a gimnázium múltjába az igazgató. - Az iskola felavatásán maga a kormányzó is megjelent. Már akkor is magas színvonalú pedagógiai munka folyt itt; a Szent Imre élvonalbeli gimnázium volt, mindmáig az. Egy sor neves tudós, művész, közéleti személyiség került ki innen. Az ostrom alatt az épületet bombatalálat és sok belövés érte, a felszerelések és a berendezések helyrehozhatatlan károkat szenvedtek. Azonban a háború elmúltával a szerzetesrend a diákok és a szülők segítségével elvégezte a legszükségesebb helyreállítási munkálatokat, és újraindította az oktatást. A negyvennyolcban hatalomra került kommunista funkcionáriusok azonban közölték Brisits Ferenc igazgatóval: az iskolát államosítják, egyúttal megfosztják egyházi jellegétől. Az igazgató pedig a következő nyilvános kijelentést tette. „Mi itt állunk, mi itt várunk, mi itt maradunk!”

- Ez a beláthatatlan jövőnek szóló üzenet a mindenen túlmutató reményről tanúskodott - teszi hozzá Párdányi Miklós -, és szállóigévé vált a ciszterciek között. Egy ideig Szent Imre Állami Gimnázium néven működött az iskola, majd József Attila nevét vette fel.

A két rendszerváltozás közti néhány évtizedben is megmaradt a vaskos falak közt a ciszterci hagyomány. Továbbra is a Dél-Budán, Szentimrevárosban honos társadalmi közegből jöttek a gyerekek, javarészt régi polgári családokból, amelyekben a vallás a mindennapok része volt és maradt. Néhány tanár is akadt, aki vállalni merte - persze csak a lehetőségekhez mérten - meggyőződését.

Szent Imre megváltozott az iskola címerében: szűzies, hamvas ifjúból kemény vonású, bajszos, erős arccsontú harcossá érett. Bemegyünk a hatalmas színházterembe; bármelyik nagyvárosi művelődési ház megirigyelhetné, tökéletes a berendezés, zsinórpadlás, sőt mozivászon is van - mutatja Párdányi Miklós. „Kádár elvtárs” egykori mozigépeit kapta meg az intézmény. Rendszeres a filmvetítés, látom a faliújságon: Tarkovszkij, Godard, Bergman, Gothár Péter filmjeit nézhetik meg a diákok. A színpadon évente kétszer ad elő nagy, kosztümös darabokat az iskola színjátszóköre; Moliére, Racine, Shakespeare, Corneille darabjait játsszák. Sok színész került már ki az iskolából, akik az itteni színjátszókörben kezdtek. Itt végzett Latinovits Zoltán és Abody Béla is - osztálytársak voltak.

- A hetvenes évek közepén volt egy diákunk, egy Székely Ádám nevű srác, aki írt egy rockoperát - emlékezik Párdányi Miklós. - Az volt a címe: A Mák. Ha nem is volt kifejezetten vallásos darab, keresztény erkölcsiséget képviselő mondanivalója volt. Bulizós gyerekekről szólt; a főszereplő fiú ezt a túl könnyed életvitelt erkölcsi alapon kifogásolta, szembeállva a többiekkel, mondhatni a korszellemmel. Két táborra szakad a társaság - ez a történet konfliktusa. A zene nagyon jó volt; csak megjegyzem, Sass Sylvia operaénekes apja, Sass József volt akkoriban az énektanár, Sylvia is ide járt iskolába. A gyerekek elő akarták adni a darabot, az iskola vezetősége engedélyezte. Jó volt a viszony a templom és az iskola között, a templom adott kölcsön az iskolának hangszereket, sőt zenészeket, és viszont. Akkoriban zajlott a beatmise-mozgalom, Székely Ádám a ciszterci templomban beat-misézett néhány barátjával. Egy-két tanárnak azonban ez nem tetszett, és megfúrta a darabot. Nagy konfliktus keveredett. Aláírásokat gyűjtöttünk az iskolában; a Kádár-rendszer közepén ez a kezdeményezés példátlan volt. Több mint nyolcszáz aláírást vittünk be az igazgatóhoz, aki aztán engedélyezte a darabot. A rockoperát nagy sikerrel adták elő az iskolában, később a Marczibányi Téri Szabadidőközpontban is. Aztán - és ez is jellemző az akkori időkre - az egyébként négyes átlagú Székelyt bosszúból két tárgyból megbuktatták az érettségin.

Párdányi Miklós öt évig „józsefattilás” igazgató volt, az intézmény teljes visszavétele óta „szentimrés” - ő maga is ide járt gimnáziumba, majd itt tanított, a gyermekei is itt érettségiztek. Minden zugát ismeri az épületnek. A József Attilából - amely egyébként az anyaintézményről leválva továbbra is működik állami iskolaként - a tanári kar egyharmadát vitte magával, azokat, akik tudtak azonosulni az egyházi gimnázium szellemiségével. A jelenlegi diáklétszám (nyolcszázötven fő) az igazgató szerint kedvező, sosem küzdöttek tanulóhiánnyal. A hetvenes évek elején előfordult, hogy ezerötszáz gyerek járt az épületbe, de ez elviselhetetlen túlterhelést jelentett.

A folyosón szelíd arcú paptanár halad át, a ciszterci szerzetesek különleges, fekete-fehér reverendájában (a diákok saját szerkesztésű lapjának egyébként Pingvin a címe). A faliújságokon lelkigyakorlatra hívogató körlevél, amely szerint - böngészem - tanároknak és diákoknak együtt kellene közelebb lépniük Jézushoz.

Az egyházi jelleg elsősorban a bensőséges, családias légkörben nyilvánul meg. A ciszterci család - önmagát így definiálja a szerzetesrend. Az igazgató szerint az iskola sok mindent vár és elvár, de segítséget is nyújt. Számos, nem kifejezetten vallásos család íratja be a gyerekét azzal, hogy „itt rosszat nem tanul”. A „na, itt majd embert faragnak belőle” is szerepel a motivációk között, ám ezt az igazgató némi fenntartással fogadja, hiszen az iskola nem vállalhatja a család szerepét. Mindazonáltal a Szent Imre nevelőiskola, alapelv, hogy a jól nevelt gyerek jól is tanul.

- Mi már némiképp előválogatott társaságot kapunk - felel az igazgató arra a kérdésre, nem nehéz-e a keményedő világban vallásos értékeket közvetíteni a gyerekeknek. - A legtöbb nebuló konszolidált, polgári családból érkezett, szót lehet vele érteni. Nem zárhatjuk ki teljesen a világ áramlatait, azonban szeretnénk pozitív példát mutatni, elmondani véleményünket. A gyerekeknek önállóan kell mérlegelniük, mi az, ami hasznukra van, mi az, ami árt.

Általában jól döntenek.

A nehéz helyzetű gyerekeket is képes megtartani a közösség. Ha úgy látják, egy-egy gyerek veszélyeztetett, utánamennek. Ha családi konfliktus van a háttérben, próbálnak tapintatosan segíteni. Azt akarják, hogy a gyerekek érezzék: komolyan veszik őket. Mindig barátságosak, de készek szigorúan inteni is, ha erre van szükség. Az iskolaigazgató állítja: nem egyszer tapasztalta az intézmény külső és belső konfliktusaiban az isteni gondviselést.

- Számtalanszor előfordult, amikor nehéz, kényes helyzetekben kellett megnyilvánulnom, hogy világosan éreztem: nem én beszélek, hanem szinte belőlem szól valaki, és én csak csodálkoztam azon, miket mondok. Ez a kommunikáció aztán mindig jó megoldást hozott. Bár a Szent Imrében fontos a rendszeres hitoktatás, ma már nem lehet olyan intenzív lelkigondozó munkát folytatni, mint a háború előtt, amikor csak szerzetes tanárok oktattak a ciszterci gimnáziumokban, s a tanár egyúttal lelkiatya is lehetett. Ma a szerzetesek száma nagyon csekély, hiszen a rendet 1950-ben feloszlatták, s csak a rendszerváltozás évében indulhatott újra. Természetszerűen nem ősrobbanásról vagy véletlenszerű keletkezésről, hanem a teremtés csodájáról tanítanak. A keresztény pedagógust Zakar Ferenc Polikárp zirci főapát szerint az különbözteti meg világi kollégájától, hogy „krisztusi”, (ez a christianus, keresztény eredeti jelentése), tehát hisz Krisztusban. Tudja, honnan jövünk, miért vagyunk, és hová megyünk, s ez határozza meg oktatói attitűdjét.

- Persze kétszer kettő nálunk is négy, tantervünk korszerű - állítja a főapát -, de amellett hisszük és valljuk, hogy létezik teremtő Isten és megváltó Jézus Krisztus, s ez nem mítosz vagy babona, hanem valóság. Ez a hit ad értelmet és célt életünknek. Ez belső erő, mely megnyilatkozik még a matematika tanításában is. Ezért lehet meghatározó a szeretet légköre iskoláinkban, ezért nem hajszolunk pénzt és világi élvezeteket - ebben szeretnénk példát mutatni. Meg tudjuk válaszolni azokat a kérdéseket, amelyeket a tudomány és a filozófia nem képes, de az embereknek - a fiataloknak talán különösen - szükségük van a válaszra. Minden filozófiának az a vége, hogy hinni kell. A Krisztusban való hit meg tud tartani a pénzimádat, a diszkóbűvölet, a rossz szellemi áramlatok kísértése ellen. Ezért van fokozott szükség az egyházi oktatásra.

A háború végéig az apátságnak negyvenezer holdnyi földje volt. A gazdálkodásból származó jövedelemből az iskolákat fenn tudta tartani, nem szorult állandó állami támogatásra. 1945-ben azonban a kommunisták elvették a földbirtokot, s csak öt éve kötött a Magyar Köztársaság az Apostoli Szentszékkel megállapodást, amelyben a Szentszék az egykor birtokolt ingatlanok nagy részéről lemond, s „…ezért az egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények (óvodák, általános iskolák, középiskolák, diákotthonok) után ugyanolyan szintű pénzügyi támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket működtető önkormányzati és állami fenntartók” - szól a megállapodás alapján született törvény szövege. A tulajdont tehát kiváltotta a támogatás, amely a mindenkori kormány feladata. Az egykor egyházi birtokon lévő ingatlanok után az állam - hitéleti támogatás formájában - kamatot fizet.

Ma az iskola három forrásból táplálkozik. Az első az állami fejkvóta; a második a kiegészítő támogatás, amely a Horn-kormány idején befagyott, csak az előző négy évben indult meg újra: ez évi huszonötmillió forintot jelent, az iskola éves költségvetésének tíz százalékát. A harmadik forrás az önkormányzati támogatás. Bár a kerületnek nincs kötelezettsége az intézménnyel szemben, az előző polgármester, a fideszes Juhos Katalin idejében ezt méltányossági alapon - mivel a diákok hatvan százaléka a kerületben él - megkapták; ez idén húsz és fél millió forintot jelent. Az iskola vezetősége reménykedik abban, hogy a szabad demokrata miniszter és a szocialista polgármester működése alatt nem esnek el e két támogatástól, hiszen ez több mint negyvenmillió forintos veszteséget jelentene évente, amit az intézmény nehezen élne túl. A Szent Imre Gimnázium nem tandíjköteles. A vezetőség azonban alapítványt hozott létre, és azt kéri a szülőktől, hogy diákonként havi ezer forintot fizessenek az alapítvány számlájára. Van, aki többet fizet, számos szülő támogatja egyéb formában az iskolát. Ha pedig valamelyik családnak nincsen ennyi pénze, az iskola nem támaszt követelményeket. A szerényebb anyagi helyzetű diákok részvételét a tanulmányi kirándulásokon vagy külföldi utakon alapítványi pénzből fedezik.

Zakar Ferenc Polikárp hiszi és reméli, hogy a készülő költségvetési törvény az új kormányzó jó szándékát fogja tükrözni, de biztosat egyelőre nem tudnak az érintettek. (Információink szerint az SZDSZ a kiegészítő normatívának nem örülne, holott a teljes oktatási költségvetéshez képest az egyházi iskolák elenyésző kisebbséget alkotnak.)

- Pillanatnyilag a teljes bevétel hetvenöt százaléka megy el bérekre - mondja a zirci főapát -, a rend egyetlen fillért sem vesz ki az iskolák költségvetéséből. S mivel a második világháború óta az ilyen típusú iskolák felújítására és karbantartására nem sok gondot fordított az állam, a finanszírozást csökkentő kormányzati magatartás igen nehéz helyzetbe juttatná az egyházi oktatást.

Balavány, György