Gellérthegy Online klub

Gellérthegy Online klub hírei

Köztünk él: Uj Péter a magyar médiáról

16 éve | B Klári | 0 hozzászólás

Uj Péter a magyar médiáról 2006. 11. 06.

A Bródy Sándor utca 13. szuterénjének hátsó traktusában ücsörgünk a földön, a cipő kint maradt, színes ülőpárnák, vízipipák, zen-zászlók, mandalák, a plafonról is indiai kelmék lógnak. A szoba egyik sarkában, egy ruhásszekrénynek álcázott átjáró mellett Vajda Péter hajóvontató (a Hajóvonták beszélgetéssorozat szülőatyja) és Uj Péter (újságíró, az index főszerkesztője) készülődnek.

„Kérdezzelek, vagy beszélsz?” „Kérdezz csak, nem terveztem semmit”. Ehhez képest héttől fél tízig megismerjük többek között a TTK-sok szomorú sorsát, a magyar média állapotát, az internet fejlődési irányait és a biztos kattintást ígérő hívószavakat is.

Uj Péter véletlenül lett újságíró: a TTK mat-fiz szakán indult, s ahogy annyi társa, gyakrabban fordult elő az Izsákiban és a Csendesben, míg a jövő ígéretében csalódva igyekezett alternatív megoldásokat kidolgozni az életben maradásra – ekkor jött a Népszabadság újságíró képzése, majd a karrier a lapnál: kotnyeles ifjonc igyekszik megismerni valamennyi részmunkafolyamatát a lapkészítésnek, közben halad előre a ranglétrán. 1992-93 körül már látható volt, hogy az internet fontos szerepet tölthet be a jövőben, de sem a lapnál, sem máshol senki nem igazán igyekezett rákattanni a dologra. Nosza rajta, egykori TTK-diákként nem volt teljesen idegen számára a technika világa, már csak a megfelelő embereket kellett megtalálni ahhoz, hogy összehozzák az internetto-t, mely most már – némi vita után - jogerősen is az index elődje.

Aztán jött az index. Míg átlavírozunk a magyar nyomtatott sajtó nyomorától (nehezen mozdítható, fordulásra képtelen tankhajók) az index pörgős, alakítható címlapjáig mint médiatörténeti eseményig (gyorsfordulású, szépen variálható felületű vezérscooner), a ramones felé kalandoznak a gondolataim - "I can't control my fingers I can't control my brain" -, míg arra nem leszek figyelmes, hogy az alakíthatóságon kívül számos más érv is elhangzik arra nézvést, miért jobb a netes hírújság, mint a nyomtatott verzió.

A kérdések többsége – mert előbb-utóbb a közönség is alakítja a beszélgetést – a politikai befolyásoltság mértékére, illetve a bulvárosodásra vonatkozik. A helyzet az, hogy bulvárosodik az index külföldi hírrovata, de ez így helyes – mondja a főszerkesztő. Hiszen a jó hír hat-hét ismérve (gyorsaság, az olvasó közeli érintettsége, ismert személyiség vagy ismert esemény, valami érdekes/izgalmas tartalom, pontos adatok, szórakoztatás, stb.) a bulvár esetében eleve megfordul. Minél több felhasználó/olvasó igényeit akarja valaki kielégíteni, annál fontosabbá válik a humor és a szórakoztatás, valamint a híres emberhez vagy eseményhez kapcsolódás, s egyre kevésbé fontos, hogy a dolog bármiféle közvetlen befolyást gyakoroljon az olvasó életére. Sőt, az időtényező sem feltétlenül mérvadó. Különös és elszomorító, hogy a magyar értelmiség köreiben erről a tendenciáról csak negatív előjellel beszélnek.

Az indexnek, miként az összes internetes lapnak, szerencséje volt a politikával. Mivel az nem ismerte fel az internetben rejlő lehetőségeket (így lehetséges, hogy a számítástechnika és az internet előretörésével az egykori műszaki és technikai előnyeinket nem voltunk képesek az adott időben megfelelően menedzselni és konkrét gazdasági sikerekké alakítani), így nem csupán hasznot nem tudtak termelni belőle, de a netes újságírók és lapok befolyásolását sem érezték feladatuknak. „Én nem voltam vadászni sem a jobb-, sem a baloldallal, nem szarvaspörköltöztem Csányi Sándorral és nem találkoztam Kádár Jánossal” – emeli ki a nyomtatott napisajtóval szemben az indexet artikuláló válaszában Uj Péter.

Hogy az index tulajdonosait hol baloldalinak, hol jobboldalinak tartják? Nos, ez sem ennyire black&white: a korábbi, gyakorta baloldalinak titulált tulajdonos cég vezetője egykor Orbán közvetlen tanácsadója volt, a belső vezetésben további két-három hasonló embert lehetne kapásból felsorolni. A jelenlegi tulajdonos szintén bemérhető politikai beállítottságú ugyan, de soha semmilyen tekintetben nem szólt bele a lap szerkesztésébe – nem ilyen könnyű a helyzet a gazdasági befolyásolással. Nemegyszer mondtak már vissza hosszabb kampányt is az indexen azért, mert az adott vállalat valamelyik termékéről az újságírók köntörfalazás nélkül írták meg a véleményüket. Viszont van már akkora presztízse a lapnak a piacon, hogy ez ne befolyásolhassa - a cégek magyar internetes reklámköltségeinek egynegyede az index kasszájában csörren.

Ő maga honnan tájékozódik? – merül fel egy kósza kérdés a háttérből. Itt a WEB2 a maga RSS feedjeivel, nincs egy bizonyos site, amit naponta nézne (pontosít, kettő ilyen van, az nba.com és egy, a tőzsdével foglalkozó honlap). A hírgyűjtő portálok közül neki bejön a digg.com: a tagok válogatják a híreket, szerkesztő nincs. Az ilyen portálok esetében a lényeg, hogy a felhasználók legyenek jók. A hasonló fejlesztéseket az index is elvégzi majd, de véleménye szerint a magyar médiapiac annyira kicsi, hogy itt e tekintetben nem lesz akkora áttörés, mint a világ más részein. A nyomtatott sajtót szemlézve a Blikket néha jobban élvezi, mint a Népszabadságot, s sportot űz belőle, hogy ellenőrizze, mennyire szórakoztató egy kéthetes Blikk, de a hírekre vonatkozó információit inkább az Inforádióból gyűjti be.

A magyar média állapotára vonatkozó kérdések a paternalizmus és szervilizmus hívószavai köré szerveződnek, de felmerül három példa is. Az első, hogy olimpiai doppingbotrány kapcsán egyáltalán nem olvashattunk sehol egyetlen alapos tényfeltáró riportot sem. A második morbid példa, de jellemző: az Irakban állomásozó országok közül Magyarország az egyetlen, amelyiknek nem halt meg újságírója Irakban. Harmadikként említi az újságírás állapotára azt, ahogyan a CNN interjújában az október 23-ai zavargások kapcsán a riporter beszélni tudott Gyurcsány Ferenccel. Itthon hasonló beszédszituáció, a kérdező és a kérdezett ilyesfajta alapvető egyenlősége, de legalábbis fontosságuk hasonló mértéke egyelőre leképezhetetlen.

A tényfeltárásnak a gyorsaság igénye is ellentart. Külföldön a szabadúszók adott esetben hosszú időt tölthetnek egy-egy ilyen cikk megírásával, de azért aztán annyi pénzt is kapnak, amennyivel kihúzzák a következő jelentős témáig; azonban nem csak pénz kérdése a dolog. Ha egy indexes újságíró azt látja, hogy a hosszas munkával összegereblyézett tényfeltáró írását fél nap alatt háromszázan nézik meg, míg kollégája három bekezdés fordításából fél óra alatt összehozott, a kódolhatóan ráharapós hívószavak valamelyikét tartalmazó címen feltett anyagát negyed óra alatt kilencezren, az nem nagyon kedvez a hosszas elmélyülést igénylő cikkek keletkezésének.

Miért nem megy utána az index egy-egy témának? – hangzik el a kérdés. Miért nem kutatta fel, honnan, kitől ment ki az őszödi Gyurcsány-beszéd? Részben ezért. Uj Péter ugyan megosztja vonatkozó elméletét a hallgatósággal – ezt megtartom magamnak. A válasz maradéka az, hogy míg az index 30-40 újságíróval dolgozik, s rakja össze a maga huszonnégy óráját, addig a 2-300 fős szerkesztőségeké lehetne e dicsőség – ők viszont egyéb okokból nem teszik meg ugyanezt.

Kiderül még, hogy a technika és a technológia mára azonos értelemben használhatók; hogy az ólomszedésről fényszedésre, majd netre való átállás hozta magával azt a nyelvromlást, melyet egy olvasószerkesztő nehezen tudna ellensúlyozni; hogy a főszerkesztő az index sportrovatát messze nem tartja etalonnak, mert akik oda írnak, azok is a Népsporton nevelkedtek, neki magának pedig sem ideje, sem kerete változtatni a megváltoztathatatlanul szörnyű stíluson; hogy büszke a remekül működő, olvasókat vonzó címlapra, s nem tervez idegen nyelvű megjelenést, legfeljebb egy-egy nagyobb horderejű eseménynél (lásd az októberi tüntetés és barikádépítés kapcsán összehozott angol nyelvű blogot); hogy néhanap fejtörést okozott neki, ha a szerzők inkább ismerték el őt, mint szerkesztőiket, s hogy ilyen az a lap, a legjobb lap, amit csinálni tud, tizenöt év szakmai múlttal már a negyediket rakva össze.

S aki idáig eljutott az olvasásban, annak elárulom: ha egy bekezdésben kéne összefoglalnom a lényeget, ez lenne az. „S milyen a viszony a konkurenciával?” – kérdez rá Vajda Péter a beszélgetés közepén. Uj Péter csípőből vissza: „Kire gondolsz?” Ennyi elég is.

Aki pedig grúz teát akar inni tejjel és mézzel a kevéssé barátságos 600 forintért, de hangulatos környezetben, s kipróbálná, hová vezet Narnia krónikáinak a Bródy Sándor utcában felejtett ruhásszekrénye, máskor se hagyja ki a Sirius teaházat.

Györe Gabriella

Címkék: index méria péter uj újságíró

Kapcsolódó hírek:

Híres Gellérthegyiek: Pulitzer emlékdíj az Index főszerkesztőjének

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: