Eltelt öt év, és most ismét szélesre tárul a kapu a konstruktőrök előtt, hogy országnak-világnak megmutassák magukat és kreálmányukat. A június elsején sorra kerülő II. Red Bull Ládaderbin több mint hetven csapat méri össze tudását - pontosabban itt jóval többről van szó, mint tudásról: a viadalon fantáziára, alkotókészségre, szürkeállományra, tehetségre, kitartásra és ügyességre is szükség van.

A sebesség csak egy tényező - a zsűri a kreativitást is értékeli

2003 nyarán a Citadella környéke a klasszikus autóversenyek külsőségeit idézte: szalmabálákkal szegélyezett pálya, körülötte csupán kordonnal elválasztva a nézőtér. A népsűrűség óriási volt: aki későn érkezett, csak foszlányokat láthatott a legendás magyar találékonyság hatvanhat megtestesült csodájából. Idén még több csapat küzd a díjakért, ám ez nem jelenti azt, hogy felhígult volna a mezőny. A június elsejei indulók ugyanis már túljutottak egy szűrőn.

Sokakban tombol a kreativitás, a sebességláz, sőt a szereplési vágy is. Arra viszont kevesen hajlandók, hogy időt, pénzt és fáradságot nem kímélve belevágjanak egy "versenyláda" megalkotásába. Akik elég elszántságot éreztek, február végéig adhatták le jelentkezésüket, és innentől egy hónap állt rendelkezésükre, hogy elküldjék a jármű terveit. Az elő-zsűri néhány napon belül kiválasztotta az indulásra érdemes elgondolásokat. Az istállók egészen a verseny napjáig építhetik, alakíthatják, tuningolhatják kedvencüket.

Az indítás ismét a motorsport hőskorát idézi: a szerkezetek betolással indulnak neki a pályának. Apró különbség, hogy itt nem csupán a tengelykapcsoló hiányzik, hanem a motor is. Alapvető szabály ugyanis, hogy a járgányokba nem szabad semmilyen motort szerelni, sőt meghajtó mechanika, tehát például pedálhajtás sem engedélyezett. A humán erőforrás egyedüli segítsége a versenypálya átlagosan 13,89 százalékos lejtése.

Több mint 600 méteren át száguldanak a ládák

A járműveknek csupán három kötelező tartozékuk van: a lejtő miatt evidens a fék szükségessége, a 611 méter hosszú mért szakasz kanyarulatai pedig egy kormánymű beépítését teszik indokolttá. A harmadik nélkülözhetetlen elem - bármily hihetetlen - a duda.

Természetesen a "ládák" méreteit is megszabja, legalábbis részben, néhány előírás. A magasság meghatározásánál a szervezők nagyvonalúak voltak: 2200 milliméternél húzták meg a felső határt, ami azt jelenti, hogy egy 3,5 tonnás GAZ teherautó is megfelel a kritériumnak. Nem úgy az 1600 milliméteres szélességre, és főleg nem a 80 kilogrammos tömegre vonatkozó szabálynak. A szó szerint zökkenőmentes elinduláshoz még az is szükségeltetik, hogy a "gyártmány" hasmagassága legalább 150 milliméter legyen. Ezeken a határokon belül viszont teljes volt a mozgástér, a konstruktőrök tetszőleges hosszú masinát fabrikálhattak, sőt a kerekek számát tekintve is szabad kezet kaptak.

A járműtervezéskor nem csupán a pályán elérhető sebességre kellett koncentrálni: közel ugyanilyen súllyal esik majd latba a szerkezet ötletessége, sőt a futam kivitelezése is. Utóbbihoz hozzá tartozik a rajt előtt bemutatott performansz. A megszerezhető 80 pontból harminc jár a gyorsaságért, a maradékból az öttagú zsűri osztogat. Legfeljebb 25-öt ér a "láda" szellemessége, és ugyanennyit a rámpán és a pályán bemutatott produkció. A gyorsaság tehát nem minden, az indulóknak be kell bizonyítaniuk, hogy fantáziával is megáldotta őket a sors. A T modellt tervező Galamb József mai követőire értékes nyeremények várnak. A különdíj a jármű bemutatása a Közlekedési Múzeumban egy teljes éven keresztül.

Az is részesülhet a robogó ládák okozta élményből, akinem tudja a helyszínen követni az eseményeket: az [origo] élő közvetítéssel jelentkezik a helyszínről, a budapesti Citadelláról, és tudósítással, képgalériával kárpótoljuk az otthon maradókat.

Forrás: Origo