Asoknemzetiségű, kisebb-nagyobb településekből össze forrott Pest-Buda ma is őrzi tarka elevenségét. Igaz, akorábbi századfordulón – az eklektika vásári kavalkádja jegyében – némiképp egységesült, de kaleidoszkóp-tarkaságából sok mindent meg is őrzött. Részeinek hol előkelősködő, hol rusztikus színárnyalatai megmaradtak. Durvábban szólva: ametropolis tákolmányszerűsége ma is érződik.
Mikrovilágai eredetüket idézik. Némelyik zárt belvárosi udvar mintha abarokk korra emlékezne. Tűzfalak közé beékelt török reminiszcenciájú fürdői és minaretjei közül is áll egy-egy. Ahegyoldalak magányos sziklagyepe íriszekkel meg leánykökörcsinekkel tarkállik. Aváros egyik-másik fertályának csak ahangulatos neve idézi amúltat: aVizafogóé, Felhévízé, Fehéregyházáé meg aRácvárosé. ACsikágó sebtiben-tákolt proletárkulisszái éppúgy megmaradtak, mint apesti külvárosok rozoga gyártelepei, melyek itt-ott holdbeli tájat idéznek.

Etarkabarka világ régvolt népünnepélyei amaguk színkavalkádjával méltóak voltak Pest-Buda farsangi karakteréhez. Irodalmi művek mozaikkövekként sok mindent megőriztek ebúcsúkból és vásári forgatagokból, utcai kavalkádokból, alkalmi vurstlikból, szedett-vedett vándorcirkuszokból és menazsériákból, panoptikumokból meg primitív tűzijátékokból. Ahelyi forgatagokban abolgárok és cincárok, bosnyákok meg szkipetárok, ruszinok, tótok és oláhcigányok éppúgy ott csellengtek és tették adolgukat, mint asváb, görög, rác és zsidó kereskedők, nem szólva akoldusok, prostituáltak, planétásemberek, kengyelfutók, tűznyelők, zsebmetszők, jósok és kintornások, meg amutatványoskompániák ezerféle furcsa szerzetéről.
Aváros középkori meg barokk mulatságairól sok emlék nem maradt fenn. Kétségtelen, hogy akártyavetőktől akockajátékosokig, amuzsikus kompániától abűvészekig és kötéltáncosokig, amoreszka-táncosoktól amedvetáncoltatókig ezerféle árnyéklélek és vándorszerzet kísértette errefelé aDuna partján is aforgandó szerencsét. A17. század végétől aztán megsokasodnak az adatok. Ajó Gvadányi, apoéta-generális akikötők meg akatonai parádék tarka világát rajzolja meg. Gaál György főképp akocsmákét meg ateátrumokét. Aforgatagok hangulata mégis legjobban akorabeli hírlapokból bogarászható ki. Ezt amunkát Zoltán József könyvtáros végezte el, aki Népi szórakozások areformkori Pest-Budán címmel adta közre kutakodási eredményét…

Ahajdani, ricsajos vásárok helyszíne többek között aSzénpiac (Erzsébet tér), az Országút (Múzeum körút), aKerepesi (ma Rákóczi) út, aKecskeméti utca, aVárosház tér, meg végestelen végig apesti meg abudai Duna-part volt. Hajókon is, de főként szekereken hozták atemérdek árut. Gyümölcsök hegyeit és barmokból egész nyájakat, füstölt meg élő halak tömegét (köztük több mázsás vizákat és tokhalakat!), ruha- és cipőneműt, de afésűsök, kefekötők, könyvárusok mellől afűszerárusok, alacikonyhák meg az alkalmi borkimérések sem hiányozhattak. Örményektől oroszokig, franciáktól törökökig számolatlan idegen fordult meg ezsibongó vásárterek némelyikén, és elragadtatott képet festett akeleti hangulatú kavalkádról.Köztük anagy mesemondó, adán Andersen is, akit megfogott aMagyar Akropolis gazdagsága és színvarázsa.

Pest-Budának három fontos búcsúja volt: húsvétkor agellérthegyi, pünkösdhétfőn azugligeti és Kisasszony-napján alipótmezei. Amézeskalácsosoktól amedvetáncoltatókig sokféle árus és kuncsorgó vett részt ezeken. Agellérthegyi ünnep külön színfoltja volt arothadt alma hajigálás, mellyel agyereksereg tréfálta meg asürgő-forgó kompániát. Abúcsúk mellett fontos esemény volt apünkösdhétfői svábhegyi mulatság, ahol az ifjúság futós-, ütős-, veregetős és szembekötős-játékokkal mulattatta magát. Afelnőttek hada viszont acsapszékek táncztermében anyivogó lyra mellett forgolódott, azaz táncolt víg kurjongatások közt. És ne feledjük el amájus elsőjére eső munkásmurikat sem, melyek helyszíne Pesten aVárosliget, Budán aVárosmajor meg aHorváth-kert volt. Itt májusfák alatt, trombitaszóban, eszem-iszom mellett hinta, keringcse (ringispil) és báb-alakok (bábszínház) szórakoztatták az alsóbb néposztályt, melynek férfi tagjai akalapjuk karimájába zöld ágat tűztek…

Akülönféle népünnepélyek résztvevőit szórakoztató mutatványos-kompánia legnagyobb és párját ritkító szélhámosa alighanem egy vízen járó volt. 1834. október 26-án délután tízezer lélek tolongott apesti Duna-part Margitszigettel szemközti részén. Nagy oka volt asokadalomnak. Egy Löwenritt nevű kétes egzisztencia hirdetést tett ugyanis közzé, miszerint Alól irottnak szerencséje van afő nemességnek és tisztelt közönségnek jelenteni, hogy több évi fürkészés sgondolkodás után amaz igen fontos és közhasznu felfedezésre tett szert, melly szerint minden vizen minden veszély és megnedvesülés vagy meghülés nélkül egyenes állásban keresztül lehessen meni… Ez akörmönfont és homályos fecsegés még hosszan folytatódik sfelszólítja amüértő közönséget: győződjön meg 20krajcár ellenében avízen járás említett csodájáról.

Nos, afelcsigázott nagyérdemű azt láthatta, hogy anevezett Löwenritt beballagott afolyóba, aztán – egy csónak kíséretében – pár méteren át sodortatja magát az árral, majd aladikba pattan, sameghökkent publikumtól búcsút sem véve átevez atúlpartra, és krajcárok sokaságával azsebében végleg eltűnik.
De nemcsak ilyen minden hájjal megkent szélhámosok vidították vagy épp bolondították aszájtáti sokaságot. Ahevenyéncz-költészek, Lagenschwart dr. meg az olasz Bindocci, bármely adott témára verset rögtönöznek. Örökbecsű műveik, sajnos, nem maradtak fenn. Mamok, amajomember elképesztő tagficzamitásairól híresült el. Romanini, aspanyol udvari tánczosnő egy rézsodronyon mutatta be szöcskéket meghazudtoló produkcióját. Bertoletti abolhacirkuszával, Borovics Vince atűzijátékával ugyanúgy areformkori mulattatás bajnoka volt, mint amorva Franciska Heppner, alábművész, akinek mindkét karja hiányzott, ám alábával írni, pisztolyt tölteni ésazt elsütni is képes volt. Ide sorolandó egy bizonyos Lehmann, aléghajós, aki aVárosligetben mintegy harmadfél ezer lábnyira szállt fel ahalandók fölé. Asokadalmi nevezetességek közül nem maradhat ki Hirsch Danemark csodarabbi sem, aki betéve tudta aMisnát meg aTalmudot, skiben alegnagyobb fokig van csigázva acombináló emlékerő, olyannyira, hogy apublikum által számmal megjelölt lapot azonnal felmondja, bármilyen letakart szövegrészt felidéz, sőt még arra is képes, hogy amondatokat tükörszerűen, tehát fordítva darálja el.
Enézvágyait ingerlő kóklerek sorát gyarapította egy bizonyos Kjellberg nevű vízgázló és hullámtipró, aki akötéltánc meg avízen járás kombinációjával szédítette abámész népet. Mensen Ernst gyorsfutóról, aki szintén fellépett Pesten az 1830-as években, az ahír járta, hogy 14nap alatt elfutott Párizsból Moszkvába. Pesten előbb gólyalábon billegve produkálta magát, majd egy rét-kört rohant körbe-körbe. Akorabeli lap, aJelenkor tudósítása szerint gyorsasága aléghasító madáréval vetekedett és közben – ráadásul – még vígan fütyörészgete is.

Adíjbirkózók különféle pénzjutalmak és jóféle hordó borok kitűzésével ingerelték küzdelemre azokat az erős és magabíró legényeket, akik aközönség soraiból meg kívántak mérkőzni velük. Leghíresültebbjük afrancia Jean Dupuis volt, aki sorra földre teremtette az ellene fellépő honi mészáros-, serfőző- és bognárlegényeket. Később egy bizonyos Magyar Hercules, ajó nevű Toldy (!) János lépett anyomdokaiba.
Apanoptikumokban, melyek viaszbábként mutattak be különféle hírességeket – bemeneti díj 12váltó krajczár–, ki-ki megcsodálhatta Mária Teréziát, 2-ik Josefet, de különféle bibliai személyek meghitt társaságában Sobri Jóskát, meg mindenféle haramiákat, gyilkosokat, orozókat és korhelyeket is.
El nem maradhatnak akorabeli vándor állatkertek és más alkalmi menazsériák, melyekben gyönyörü oroszlánok, tigrisek, leopardok, parducz, parducz-macska, oroszlán-tigris, hyéna, jégmedve, gnou-bivaly, farkatlan juh, kenguruh és erdei ördög is megcsodálható. Aborzongató nevű erdei ördög alighanem az Európa északi tájain élő ragadozó, arozsomák lehetett.

Atudós állatok, Aloys Schmidt korzikai csoda-lova, meg egy Bécsből jött, névtelen szerecsen tanult kutyája megmondta, ki hány éves, meg hogy hány óra van. Egy mopszlikutya kártyázni és számtanpéldákat megoldani is tudott. (Utóbbiért szívből irigylem!) Betűkből szavakat rakott ki, és felismerte aszíneket is…
Apanorámák, azaz opticai képek, messzi városokat, többek között Lemberget meg Nápolyt, Jeruzsálemet, Moszkvát és Berlint láttatták, de aregensburgi székesegyházat, asvájci Ördögmalmot, aperzsa sah palotájának belsejét, atörök hadiflotta égését Navarin kikötőjében, az inkvizíció föld alatti ítélőszékét, atüzet okádó Vezúvot, aportugáliai Evora Csontkápolnáját, meg sok egyéb pittoreszk és borzongató látnivalót kínáltak aközönségnek. Apanorámák kacifántos elnevezései, adioramai scosmoramai mutatvány, avilág játékszíne vagy épp Coulember úr napmikroszkópja, anéha lanyhuló érdeklődés felcsigázását és ébren tartását szolgálták.

Acirkuszokban lovagművészek és kötéltáncosok, emberevő egyiptomi krokodilusok, néger-kígyók, levegőben lebegő híres emberek, kígyólányok és gólyatáncosok, négyfülű, lófejű és nyolclábú disznók, táncoló csontvázak, chinai alakosok és mulattató majmok, számolni tudó lovak, tagfintorgók, továbbá mázsányi súlyokkal hajigálódzó erőművészek (erőmutatványos Herculesek) csodálhatók meg, és persze az elmaradhatatlan pojácák is fellépnek, kik időnkint enyelgésekkel törekvék mulatni anézőket. Nevezetes volt az orosz tüzkirály, Schwarzenberg Pál (aneve nem épp orosz), aki izzó ólmot, lángoló szurkot és forró olajat evett, tüzes vasból darabokat harapott le, végülvalami tűzijátékfélét is produkált, melyet – ismeretlen okból – szellemtüznek mondtak. De nem hiányozhattakakártyavetők és kendőjátékosok sem, nem szólva akülönféle bűvészkedőkről és ördöngösökről, ködfátyolkép-mutogatókról és más szemfényvesztőkről.
Acirkuszok, búcsúk, sokféle alkalmi ünnepek és lacikonyhás vásárok velejárói arögtönzött bábszínházak, ahol Bolond Istók, Paprika Jancsi és Vitéz László szórakoztatja az aprónépet, ám sejthetően egy-egy gyermeklelkét dicséretesen megőrző felnőttet is…

Ahajdanvolt mulatságok változatos helyszínei között aVárosliget éppúgy szerepel, mint aZugliget meg abudai vár, aDuna-parti Jobbágypiac, aRózsa tér meg az Országút (amai Margit körút), de aVárosmajor, aGellérthegy, Leopold mezeje meg aSvábhegy is.
Kétségtelen, hogy apest-budai kóklerek és más mutatványos hírességek tündöklésének ideje areformkorra esik. Miért, miért nem, aterebélyesülő és ezerféle kósza lelket, nációt, teremtő álmot és ábrándos balekot is magába szippantó nagyváros kedvez afarsangi kavalkádnak. Heccszínházaival és vándorkomédiásaival, uzsorásaival, vakparádéival és körmeneteivel, fiákereseivel, kéregetőivel meg betlehemeseivel, girhes inasaival és naplopóival, ripacsaival meg alkalmi árusaival valóban táncokkal és vígsággal tele teátrom volt akkor ez amég emberi méretű, kedélyét és tarka forgatagait jól kezelő metropolis.